Tegnap megkérdeztem egy nagyszerű barátnőmtől, hogy mit tenne ha bármit megtehetne?

Úgy gondolom mostanában sokat halljuk ezt a kérdést. Leginkább spirituális körökben.  Ez az a cucc, hogy szabadítsd fel az elméd és ilyesmi. Ja, szabadítsd fel az elméd, de hogyan? Majd kapod a következő válaszokat: jógázz, meditálj, járj önfejlesztő tanfolyamokra stb. Amik valóban csodálatos dolgok, de valóban megkapom ezektől a dolgoktól a válaszokat? Talán igen, talán nem. Főleg ha elvárásaim vannak. Akkor aztán mindig ugyanazokra a dolgokra fókuszálok majd és mindig ugyanazok a válaszok jönnek. Ez nagyon fárasztó, folyton körbefutni.

Visszatérve a kérdésre. Mit is csinálnék? El tudom egyáltalán képzelni? Mi is van mélyen a szívemben? A repülés szabadsága? Isten szeretete? Az univerzum békéje? Vagy csak egy szelet pizza? Mi az? Hogyan tudok rájönni mi a legmélyebb vágyam, ami teljessé teszi az életem?

Tudod, nincs válaszom erre a kérdésre, de talán ez a kérdés lényege. Egy olyan pontra kalauzol engem, ahol ötletem sincs, ahol kitárt karokkal állok és csak az eget bámulom értetlenül. Ez zavar engem? Azt mondhatom, hogy rettentően és semennyire. Néha jó lenne mindent kontrollálni, de azt gondolom ezt nem hívhatnánk életnek.

Az élet nem csak egy csoda, persze igazán az, de egyben sár, csontok, hús és vér és mindenféle nehéz dolog. Szóval hogyan is tudnám megválaszolni az ominózus kérdést?

Hiszek benne, hogy a válasz lassan megjelenik és észre sem veszem majd hogy történt.

Mit tennék, ha bármit megtehetnék? Valószínűleg már teszem is és a többi majd jön magától.