Hihetetlen, hogy mennyi élmény fér bele egy napba, ha az ember valami új dologba kezd. 

Péntek délutàn indultunk Budapestről és ma már Innsbruckban vagyunk. 4-en indultunk, Blanka, Krisz, Feri és én. Ketté váltunk, hogy könnyebben menjen a stoppolás. Blanka és Krisz kicsit mögöttünk, de úton felénk. 

Nagyon nehezen hagytuk el az országot. Nem azért,mert nem vettek fel minket, hanem mert csak kis távokat haladtunk. Minden egyes út egy új világba kalauzolt minket. Mindenki szívéből kaptunk egy kis darabot és mi is ott hagytunk egy kicsit a miénkből. 

Az első jótevőnk Viki volt, aki Budapestről egészen Füredig vitt minket. Azt is felajánlotta, hogy vacsorázzunk meg az ő tulajdonukban lévő kis Bocaccio bisztróban Veszprémben. Életem legjobb paninijét ettem náluk.

Veszprémből elég nehezen jutottunk ki, az éjszakát egy mezőn töltöttük. Feri horkolt én meg megfagytam. 

Ezután reggel egy nagyon kedves úriember vett fel minket és vitt el egy darabon. Nyugdíjas és az élete a kis gazdasága. 

Egy kedves anyuka vitt minket tovább Gyenesre, ahol átadott minket egy belevaló figurának, aki most tervezi megkérni a párja kezét. Ezután hajrá tovább egy igazán fitt nyugdíjas emberkével, aki anno harcművészetben nagyon otthon volt, de manapság is karban tartja magát. Ezután kicsit megijedtünk, mert nem túl jó helyen rakott ki minket, de mit ád Isten, így volt jó, hiszen egy újabb hölgy megmentett minket. Véleménye szerint az a normális, hogy ha van hely, felveszi a stoppost, hiszen úgyis arra megy. 

Az éjszaka Körmenden ért minket. Egy panzióban, ahol kedvezményes áron aludhattunk. Istenem, de jó volt. 

Másnap 11 körül újra nekiláttunk. Utunk a mai nap haladós volt. Először Attila és Erzsike vett fel minket. Egy tündéri anya fia páros. Graz után egy parkolóban tettek ki minket. Ők is azt vallják, hogy ahol lehet segíteni kell egymásnak, ők ezt meg is tették.

A parkolóban egy újabb magyar fiatalember vett minket szárnyai alá. Meg sem fordult a fejében, hogy másképp tegyen. Mi magyarok fogjunk össze jeligével! Az osztrák Kitzbuhelben találtuk magunkat, ami valami hiper síparadicsom. Na itt ki fog felvenni... Kicsit ugyanis sznobnak tűnt a hely. Kb. 20 percet vártunk és egy zseniális osztrák fiatal pár fel is vett minket és igen,megérkeztünk Innsbruckba!!! Ja, a fiúnak meséltem, hogy mennyire segítőkészek az emberek, erre ő csak annyit mondott, hogy miért ne. Imádom a hozzáállásàt! 

Most itt vagyunk és valószínűleg a pályaudvaron alszunk. �

A kèp Veszprèmben a Bocaccio elôtt.

Majdnem elfeledkeztem az orosz apa fiú párosról! Ôk Füredrôl Veszprèmig vittek minket.