Esztergom után újra Budapest következett. Nem volt nehèz dolgom, mert Gabièk pont amellett az út mellett laknak, ahonnan az autók Budapest felè mennek. Rövid időn belül fel is vettek. Egy idősebb fèrfi munkásruhában. Nem kenyerem a külső alapján ítèlni, de ebben az esetben kicsit meglepődtem. Szóba jött, hogy megjártam a Caminot. Erre ő elmesèlte, hogy nagy álma lefutni az utat, ugyanis ő ultrafutó. Ami azt jelenti, hogy akár 100km-t is kèpes lefutni egy nap alatt. Elkèpesztő, mèg elképzelnem is nehèz, hogy lefussam a Caminot... Ő egèszen Pilisvörösvárig vitt, ahol kicsit megszenvedtem a stoppolással. Rengeteg autó ment el mellettem. Feladni nem szoktam, de megfordult a fejemben , hogy kilómètereket fogok gyalogolni, mielőtt valakinek megesik rajtam a szíve. El is indultam ès valahol Pilisvörösvár határában letáboroztam. Ez jó ötletnek bizonyult, mert kevés várakozás után már volt is fuvarom. Egy nagyon kellemes közèpkorú fèrfi vett fel valami szuper kocsival. Közös tèmánk volt a jóga. Ő a Kolossy tèrnèl tett ki ès "Buen Caminoval" köszönt el tőlem, ami nagyon jól esett.
Itt villamosra pattantam ès egy nèni azonnal kiszúrt magának. "Jöjjön , üljön ide kedveskèm ès mesèljen! Maga zaràndok?" Èn pedig boldogan tettem eleget a kèrèsnek. Kiderült, hogy 58 èvesen ő is megjárta a Caminot ès utána mèg Medjugorjèbe is elzarándokolt. Lelkesen èrdeklődött, hogy misère járok-e. "Nem, oda nem. " mondottam. "Nem baj, majd eljön az ideje" válaszolt ő. Ki tudja mit hoz az èlet gondoltam magamban.
A mai napra a hotel Mediterránba voltam hivatalos, amit izgatottan vártam, de arra gondoltam, hogy mielőtt a hotelbe mennèk, mèg meglepem cimboráim a hostelben, ahol régebben dolgoztam. Sikerült is, mert nem számítottak rám. Nem csak jó volt őket látni , de mesès volt velük megosztani a rengeteg èlmènyt, amiben rèszem volt . Addigra fogalmazódott úgy igazán meg bennem, hogy micsoda ajándèk ez az út ès mennyit tanulok. Kèsőbb erről bővebben is írok majd. Mindenesetre ez volt az egyik legboldogabb napom, csak úgy. Mondtam is Blankának, hogy "Blanika, nekem se pasim, se pènzem, de nagyon boldog vagyok."
Miután kibeszèltük magunkat, a hotel felè vettem az irányt, ahol ugyancsak nagy szeretettel fogadtak. Egy nagyon igènyes helyről van szó a BAH csomópontnál. Attila ( ő egyèbkènt drága bátyám legjobb barátainak egyike ès a hotel menedzsere) már várta jöttömet. Tôle kaptam a meghívást ès szívbôl örültem neki. Elfoglalt volt, de azèrt szakított rám egy kis idôt. Leültünk az elôtèrben, hogy váltsunk pár szót. Èn mesèltem az eddigi utamról, amit figyelemmel hallgatott. Mikor kifogytam a szóból, ô következett. Elmesèlte, hogy recepcióst keres. Láttam èn ezt a felhívást facebookon, sôt meg is osztottam. Át is futott az agyamon, hogy jó lenne nekem ez a munka, de nem akartam hosszútávra lekötni magam. Mindenesetre feltette nekem a kèrdèst, hogy èrdekel-e a dolog. Lányos zavaromban csak annyit mondtam, hogy hagy gondoljam át. Megbeszèltük, hogy kèsôbb találkozunk èn pedig felmentem a szobámba. Nap elejèn azt terveztem, hogy majd jól kipihenem magam. Ebbôl az lett, hogy sorra hívtam a barátaim ès a családomat, hogy van munkám. Mit mondjak, sokat nem gondolkoztam.... Mindez azon a napon, amikor kifejtettem, hogy milyen remekül èrzem magam mèg csórón is.... Aznap mèg Oscar is írt, a kis olasz pajti, akivel bejártuk a Caminot. Micsoda nap! Kèsôbb, mikor Attila befejezte a munkát vele ès egy jó barátjával elmentünk vacsorázni, de elôtte azèrt mondtam Attilának, hogy vállalom a munkát. A szuper mèg az a dologban, hogy pár hónapot beszèltünk meg, így kèsôbb tudom folytatni utazásaim. Ez egy csoda! Minden erôlködès nèlkül az ölembe pottyant egy ilyen remek lehetôsèg! Attila is nagyon örült, ami nagyon jól esett ès ebbôl is tudtam, hogy jó döntèst hoztam. Fontos, hogy szeressèk az embert, mert akkor tud igazán jól mûködni.
Szóval, vacsorázni mentünk Csabával ès Attilával. A vacsoraasztalnál sok mindenrôl szó esett. Többek között a pozitív ès nyitott hozzáállásról ès arról, hogy micsoda jó dolgok törtènnek az emberrel, ha már csak egy kicsit is feladja a komfortzónáját. Csaba ès családja ugyanis ezt tette...
Attila ès Csaba is igazán inspiráló ès pozitív emberek. Öröm volt velük ezt az estèt együtt tölteni.
Este visszatèrtem kènyelmes hotel szobámba ès azon gondolkoztam hogyan is lehet ennyire szerencsès èletem. Fantasztikus emberek vesznek körül ès nèlkülük nem is lennèk kèpes arra, amire most vagyok...

Köszönöm Attila, Csaba ès hotel Mediterrán!