Hosszú hallgatás után újra jelentkezem.

Ott  hagytam abba, hogy egy kisebb utazás keretein belül végiglátogattam néhány barátom Magyarország különböző pontjain. Ekkor történt, hogy Attila meghívott az általa vezetett hotelbe egy éjszakára és ebből az lett, hogy munkát találtam. Igen, október közepe óta a Hotel Mediterrán volt a második otthonom.

Egy rövid betanulás után a recepció mögül intéztem a vendégek ügyes bajos dolgait. Mondtam is Atinak, hogy az én betanulási időszakom nem volt túl hosszú, erre ő csak annyit mondott, hogy mert én egy kis Maugli vagyok és engem a Medi dzsungel nevelt. Ezen jót mosolyogtam és igazán találónak is találtam a dolgot.

Egy négycsillagos szállodáról van szó Budapesten, pontosabban Budán. Hosteles éveim alatt el sem tudtam képzelni, hogy valaha is egy szállodában dolgozzam. Sokan keverik a hostel és hotel fogalmát. Ezért néhány szóban kitérek erre. A hostel, magyarul ifjúsági szállásnak fordítható. Az a jellemzője, hogy 4-6-8 ágyas szobákban vannak elhelyezve a vendégek. A vendégkör ebből adódóan elég eltérő egy szállodáéhoz képest. A hosteleket általában az úgynevezett hátizsákos utazók választják, akikkel sokkal fesztelenebbül lehet beszélgetni, akár haverkodni. Szerettem a hostelben dolgozni pont a családias légkör miatt. Azt gondoltam, hogy egy hotelben túl komolyan veszik magukat az emberek és ott bizony viselkedni kell. Nem lehet haverkodni és nagy a szigor. Meg ez olyan felnőtt munka, én meg nem szeretem a felnőtt munkákat.Ennek ellenére elvállaltam a munkát, főleg azért, mert Atit régóta ismerem.

Szerencsére nagyon kellemesen csalódtam. A Hotel Mediterrán egy olyan hely, ahol emberek dolgoznak és írom ezt a lehető legjobb értelemben. Az első perctől kezdve mindenki nagyon barátságos és segítőkész volt. Olyan közvetlenek, mindenféle megjátszás nélkül. Nekem pedig ez a legfontosabb. Elsősorban emberek legyünk. Nem akarok túlzásokba esni, de én itt tényleg nagyon sok szeretetet kaptam. Több vendég is megjegyezte, hogy azért szeretik a hotelt, mert olyan barátságos a hangulat. Szerintem is ez a varázsa. Ha belegondolunk, ez egy komoly vállalkozás, mégis sikerült megőrizni a családias érzést. Pár hónap elég volt ahhoz, hogy most barátként gondoljak a volt kollégákra. Igen, volt kollégák. Azért volt kollégák, mert szombaton volt az utolsó éjszakám. Ugyanis éjszakás műszakban dolgoztam és ezt nem igazán bírta a szervezetem. Akármennyire is szeretem a helyet és az ottani csapatot, nem bírtam hosszabb távon vállalni az éjszakázást.

Megmondom őszintén, hogy nagy kő esett le a szívemről, mert eddig is imádtam aludni, de az elmúlt időben tényleg semmi más nem járt a fejemben, csak az alvás. Elég kibírhatatlan is voltam ennek köszönhetően. Csak a csóri családom sajnálom, akik hősiesen állták a sarat egy-egy hiszti során. Egyszerűen szörnyeteggé válok, ha nem alszom eleget.

Ma voltam bent Atinál, aláírtuk a papírokat és egyéb hivatalos dolgok. Elmondta, hogy mennyire örül, hogy velük voltam és reméli én is kaptam tőlük valamit. Nos, akkor nem fejtettem ki neki, de mivel tudom, hogy ezt ő is és valószínűleg sok Medis olvassa hát kifejtem. Igen, gyerekek, nagyon sokat kaptam tőletek. Ilyen hosszú időt éjszakázásokkal nem bírtam volna ki máshol. A szeretet és a kedvesség és nem utolsó sorban a fergeteges humorotok tartotta bennem a lelket. Valamint az, hogy ottlétem alatt a hotel több jótékonysági tevékenységben is kivette a részét. Jó érzés volt úgy dolgozni, hogy közben láttam a kevésbé szerencsésekre is gondolnak. Én mindig szeretettel gondolok rátok és újabb olyan hely lett az életemben, ahova bármikor bemerek majd állítani, hogy na itt vagyok, megjöttem, mi van veletek!

Mi lesz most? ALSZOM! :D Rövid itthonlét után folytatom utam Indiába. Egyelőre nincs meg a repjegy, de nemsokára el lesz intézve. A tervek szerint tavasz végén, nyár elején utazom. Addig pedig dolgozom otthon a családi vállalkozásban. Ennek azért is örülök nagyon, mert így több időt töltök majd a családommal és legalább többet tudok nekik segíteni. Budapestre sem kell bejárnom. Egyre tisztábban látom, hogy nem vagyok egy városi gyerek. Nem érzem jól magam a forgatagban.

Ehhez a blogbejegyzéshez egy csoportképet szerettem volna csatolni, de sajnos nem jött össze, így marad az épület. Ti pedig képzeljétek bele a sok jó embert. :)

Még egyszer köszönöm, hogy veletek lehettem!!!