Bizony nem borult fel a világ rendje. A hegyekben továbbra fel s alá kell mászkálni. Az egyenes szakaszokat pedig imáimban megköszönöm. 

Estère hulla vagyok, fèrfiasan bevallom tegnap mèg a magyar meccsrôl is lemaradtam. Mentsègemre legyen, örültem, hogy èlek. Viszont nagyon menô, hogy az egèsz orszàg lázban èg. Mèg anyu is hallgatta a közvetítèst a Kossuth rádión ès elmondása szerint nagyon izgult. 

4. napja vagyunk az úton, de már legalább egy hètnek tûnik. Napi 8 órákat gyalogolunk. Átlagban 25 kilómètereket. Az elsô nap volt a legnehezebb. Akkor 1400m magasra másztunk fel 21 kilómèteren keresztül. 

Gondolhatjátok, hogy sok idô van gondolkodni. Meg igazából nem gondolkodni is. Nálam leginkább múltbeli sèrelmek jönnek fel. Egy darabig rágódok rajtuk, majd hagyom a fenèbe, megunom ès kèsz. Egyre kevèsbè zavar, majd lassan el is tûnik a frusztráló gondolat. Az idô nagy rèszèben nem beszèlünk. Nèha egy-egy emelkedônèl dünnyögök magamban cifrákat, de az is elmúlik. Nyugalom van. Friss levegô. Nap. Madarak. 

Minden amire vágytam.