Szerdán indultam neki az útnak. Kedden délután még közöltem a szomszéd nénivel, hogy másnap nekem sütni fog a nap, hiszen gyalogolni fogok. Ez így is lett. Napsütéses időben, kb. 08:30 körül nekiláttam menetelni.

Annyira lázba hozott a dolog, hogy fel is hívtam drága nagynéném, aki beinvitált egy teára a munkahelyére, ami egyébként 10 perc távolságra van gyalog az otthonomtól. Na mondom, jó sokáig jutottam. Szóval 10 perc után teát szürcsölgetve ücsörögtem bent. 

9-kor sikeresen és hivatalosan is elindultam. Az út eleje kifejezetten kellemes volt. Napsütés, enyhe szél, remek sétaidő. Még az sem zavart különösebben, hogy az autók folyamatosan elhúztak mellettem. 

Beértem Alsónémedire, ahol egy tipikus kis helyi kocsmában felhörpintettem egy kávét. Kicsit sem voltam furcsa, ahogy túrafelszerelésemben becsörtetek és egy tejes kávét kérek. A helyiek kedvesek voltak és a helyzet furcsaságát szerintem csak én érzékeltem, mert a reakció elmaradt. 

Ócsa előtt egy bácsi lelassított mellettem és megkérdezte hova ballagok. Készségesen mondtam, hogy Inárcsra. "Huj! Az messze van." . Még váltottunk néhány szót, majd továbbállt. 

Ócsa cuki hely, de járda nincsen, ezért az út mellett araszolva róttam tovább a kilométereket. 

Jött az Ócsát és Inárcsot összekötő szakasz, amit akár végtelen egyenesnek is nevezhetek. Költői túlzásnak tűnhet, de igazán meglepődtem, amikor elértem a hőn áhított balkanyart. Ezen a szakaszon egyébként 4-en álltak meg anélkül, hogy stoppoltam volna, hogy merre megyek és elvigyenek-e. Az emberek jó fejek.

Beértem Inárcsra, de tudtam, hogy van még előttem vagy jó 2 km, amíg elérek Pistiékhez. Semmi gond, ez az út az erdőn keresztül vezet. Szeretem az erdőt. 

Megláttam az ominózus kaput. Hívom Pistit, "Papi, látom a fényt az alagút végén!". Szerencsém, mert Pisti ráérzett a dologra és már úton volt, hogy nyissa. Az eső elkezdett esni, de ez már nem számított, mindjárt ott vagyok. Pisti kiengedett egy úriembert a kapun. Én jó 200 m-re voltam célomtól. Az úriember elment mellettem, majd megfordult és kérte üljek be a kocsiba, mert megázok és elvitt egészen a kapuig, ahol már Pisti várt engem a menő traktorával, hogy egészen a ház kapujáig fuvarozzon. Könnyektől ázva egymás nyakába borultunk és zokogtunk és zokogtunk és zokogtunk, hogy milyen rég láttuk egymást (ez nem igaz, mert általában szívjuk egymás vérét, ha találkozunk, most is így történt).

Szóval megérkeztem egy szuper traktoron és végre leülhettem. Ili, alias Mami még nem volt otthon, így Vivi és Pisti alias Papi társaságát élveztem. Papival nagyon belemerültünk a társalgásba, míg Vivi figyelmesen hallgatta magasröptű eszmefuttatásaink. Nem sokára Mami is megérkezett hatalmas szatyrok társaságában. Nagyon örültem, hogy mindannyian körülöttem vannak, hiszen már nagyon rég volt, amikor utoljára láttam őket. 

Mami isteni hagymalevest és sajtos pirítóst adott nekem vacsorára. Vele is megvitattuk a világ dolgait és behoztuk a lemaradást.

Reggel korán keltem és mielőtt elindultam volna még megmutatták a gazdaságot. Így találkozhattam többek között Lidérccel a csikóval is, aki egyébként nagyon barátságos. De láttam én itt fekete kakast, cica mamát és Micikét is.

Mami gondosan összecsomagolta elemózsiám. Én elköszöntem Papitól és Vivitől, majd újra úton voltam, most éppen Szeged felé........

Drága Mami, Papi és Vivi! Köszönöm még egyszer! Fantasztikus volt veletek!

Igen, Papi egy baseball ütővel a kezében fényképezkedik és igen én meg hülye fejet vágok. :D