Kedden szabadnapom volt és úgy döntöttem megpróbálom értelmesen eltölteni. Ezért kitaláltam, hogy felmegyek a Normafához és kirándulok egyet. Remek ötlet, gondoltam. Térképem nem volt, de minek, szinte lehetetlenség eltévedni.

Szóval felmentem és kinéztem egy útvonalat. Mesés, elmegyek a Szépjuhásznéig, onnan pedig Hűvösvölgyhöz, majd szépen hazamegyek busszal. A Szépjuhásznéig egészen jól is működött a tervem. Az ottani gyermekvasút állomáson megálltam és újra megnéztem a térképet. Ühüm, tehát erre kell menni. Itt már volt egy kisebb komplikáció, de meggyőződésem volt, hogy a jó úton haladok. Sikerült kiválasztanom azt az utat, aminek az időjárás nagyon nem tett jót. Ebből adódóan csúszkáltam és botladoztam. Sebaj, jó fele megyek.

Másztam, ereszkedtem (igen tudom, hogy a Normafáról beszélek:D ). Egy elágazáshoz jutottam, ahol úgy éreztem na most nagyon trükkösnek kell lennem, így elindultam egy kevésbé ismertnek tűnt úton. Jelet nem is láttam egy darabig, amikor pedig újra rábukkantam, már teljesen biztos voltam benne, hogy Hűvösvölgy illatát érzem a levegőben. Aha.

A következő következtetést vontam le, amikor az erdőből kiértem. Szépjuhászné gyermekvasút állomáson vagyok. Majd, mint aki jól végezte dolgát, szépen hazabuszoztam és az járt a fejemben, hogy milyen jó is, hogy az El Camino legkönnyebbnek nevezett Francia útját választom, ahol elvileg lehetetlenség eltévedni...