Most már bebizonyosodott, nem csak az égiek támogatnak utamon, hanem a földiek is.

Elmesélem hogyan is történt az eset. Tesómék vásárolgatni indultak és nekem nem volt túl sok dolgom aznap, ezért gondoltam becsatlakozok és elszórakozok azon, ahogy a férfiak vásárolnak. Akkor még eszembe sem jutott, hogy egy szelfibottal gazdagabb leszek.

Sosem vágytam egy ilyen kütyüre, mert feleslegesnek tartottam, de mióta közeledik az utazás egyre inkább úgy érzem, hogy van néhány olyan dolog, ami eddig cseppet sem érdekelt, most mégis nagy hasznát fogom venni. Ilyen például az okos telefon, amit édesapámtól kaptam. Eddig nem volt rá szükségem, ahhoz viszont, hogy dokumentálni tudjam az utat, jól jön. Úgy hogy nagyon örülök neki.

Visszatérve a szelfibot történetére. Ott voltam a fiúkkal, akik cipőkkel és ingekkel voltak elfoglalva. Én is elintéztem néhány dolgot a telefonommal kapcsolatban, de utána már kezdtem unni magam. Valószínűleg látványosan, mert Attila (tesóm nagyon jó barátja) egyszer csak kezembe nyomott egy papírt, amin a Hotel Mediterrán neve és címe szerepelt (Attila a hotel menedzsere) és közölte, hogy szerezzek be magamnak egy szelfibotot, mert arra szükségem lesz az úton. Ők ezzel támogatnak engem.

Fantasztikus érzés volt és még most is az. Elindultam egy úton és rengeteg helyről kapok támogatást. Anyagi, lelki és szellemi szinten egyaránt.

A képen Attilával: