Bizony nem borult fel a világ rendje. A hegyekben továbbra fel s alá kell mászkálni. Az egyenes szakaszokat pedig imáimban megköszönöm. 

Estère hulla vagyok, fèrfiasan bevallom tegnap mèg a magyar meccsrôl is lemaradtam. Mentsègemre legyen, örültem, hogy èlek. Viszont nagyon menô, hogy az egèsz orszàg lázban èg. Mèg anyu is hallgatta a közvetítèst a Kossuth rádión ès elmondása szerint nagyon izgult. 

4. napja vagyunk az úton, de már legalább egy hètnek tûnik. Napi 8 órákat gyalogolunk. Átlagban 25 kilómètereket. Az elsô nap volt a legnehezebb. Akkor 1400m magasra másztunk fel 21 kilómèteren keresztül. 

Gondolhatjátok, hogy sok idô van gondolkodni. Meg igazából nem gondolkodni is. Nálam leginkább múltbeli sèrelmek jönnek ...

I don't even know how to start. There are so much to say. In the last few days I lived more than in the last year. I slept on a field, in a bus stop, in a Swiss home, in a pension, in a train station and I met "ordinary" people who helped us in need. I have to admit there is no such thing as ordinary. Every single person and every single trip is unique. We met a Christian lady with her sweet child and lovely husband, the salesman, who hitchiked to the North cap when he was young, the lady who was beaten by a psychotic but now she gained trust in people again, a guy whom we fall in love with a little, the easy going hippie who drove his truck( or his house) and I could go on. So many stories, so many lives and we met. We are in France now and we started from Budapest, what happened ...

Hihetetlen, hogy mennyi élmény fér bele egy napba, ha az ember valami új dologba kezd. 

Péntek délutàn indultunk Budapestről és ma már Innsbruckban vagyunk. 4-en indultunk, Blanka, Krisz, Feri és én. Ketté váltunk, hogy könnyebben menjen a stoppolás. Blanka és Krisz kicsit mögöttünk, de úton felénk. 

Nagyon nehezen hagytuk el az országot. Nem azért,mert nem vettek fel minket, hanem mert csak kis távokat haladtunk. Minden egyes út egy új világba kalauzolt minket. Mindenki szívéből kaptunk egy kis darabot és mi is ott hagytunk egy kicsit a miénkből. 

Az első jótevőnk Viki volt, aki Budapestről egészen Füredig vitt minket. Azt is felajánlotta, hogy vacsorázzunk meg az ő tulajdonukban lévő kis Bocaccio bisztróban Veszprémben. Életem ...

Megkésve bár, de törve semmiképpen sem...tegnap elmentünk vásárolni végre.

Az Overland üzletben jártunk bátyámmal ami a Nyugati környékén található. Nagyon nagy segítség volt, hogy az üzlet felajánlott 20% kedvezményt, így mindent sikerült beszerezni, amire szükség volt.

Külön kiemelném azt is, hogy már a kezdetektől fogva, amikor még csak írtam a boltnak, hogy tudnának-e valahogy segíteni az útban rettenetesen segítőkészek voltak! Ez a vásárlás során sem volt másképp. Nagyon odafigyeltek arra, hogy a megfelelő felszerelést válasszuk ki és igazán kedves volt mindenki. Szívből tudom ajánlani őket!

Sőt! Egy fényképet is sikerült készíteni. :)

Nagy köszönet az Overland csapatának, hogy közelebb hozták a nagy ...

Hosszú idő után újra írok.

Egy hónap szuper intenzív tanulás. Egyszerűen el sem hiszem, hogy vége.

Fantasztikus érzés, hogy olyan sok év után visszaültem az iskolapadba és kihívás elé állítottam magam.

Az egy hónap alatt 4 beadandót kellett megírni és 8 órát megtartani. Az elmúlt időszak tényleg csak a tanulásról szólt. A második hét elején sírva indultam iskolába, mert meg voltam róla győződve, hogy én nem vagyok odavaló és én ezt nem tudom végigcsinálni.

Ezeken a nehéz időszakokon mindig ott voltak mellettem az osztálytársaim, a tanáraim és a családom.

Az egyik ilyen alkalommal megkérdezte tőlem az egyik társam, hogy hogyan is vagyok mostanság. Elmondtam neki micsoda hülyeségek járnak a fejemben. Meséltem ...

Tudom, nagyon eltűntem, de lassan már levegőt venni sincs időm.

Elkezdődött az iskola és nagyon kemény. Túl vagyok az első héten és tele van a fejem új információkkal. Hétfőtől péntekig van, 9-17 óráig. Ezalatt az idő alatt egy percet sem vesztegetünk, folyamatosan megy a tanulás. Természetesen vannak szünetek, de nem túl hosszúak.

A héten már kétszer tartottam órát. Egy nagyon kedves osztálynak, ami 9-12 fő között változik. Középfokon lévő emberkék. Leginkább felnőttek. Rendes diákokról van szó, de mivel kezdő tanárok tanítják őket, ezért a tanfolyam számukra jóval olcsóbb. Ez nekünk azért nagyon jó, mert egy rendes osztályt tanítunk, akiknek vannak elvárásaik, de azt is tudják, hogy nem vagyunk profik, ezért ...

Tegnap megkérdeztem egy nagyszerű barátnőmtől, hogy mit tenne ha bármit megtehetne?

Úgy gondolom mostanában sokat halljuk ezt a kérdést. Leginkább spirituális körökben.  Ez az a cucc, hogy szabadítsd fel az elméd és ilyesmi. Ja, szabadítsd fel az elméd, de hogyan? Majd kapod a következő válaszokat: jógázz, meditálj, járj önfejlesztő tanfolyamokra stb. Amik valóban csodálatos dolgok, de valóban megkapom ezektől a dolgoktól a válaszokat? Talán igen, talán nem. Főleg ha elvárásaim vannak. Akkor aztán mindig ugyanazokra a dolgokra fókuszálok majd és mindig ugyanazok a válaszok jönnek. Ez nagyon fárasztó, folyton körbefutni.

Visszatérve a kérdésre. Mit is csinálnék? El tudom egyáltalán képzelni? Mi is van mélyen a szívemben? A ...

Yesterday I asked the question from a great friend: „What would you do if you could do anything?”

I think nowadays we can hear this question a lot. Especially if we think about spirituality. It is the stuff about to free your mind and all those things. Yes, free your mind, but how? And then you get all those answers, you know do yoga, do meditation etc. Which is truly wonderful, but will I really get the answer then? Maybe, or maybe not. Especially if I still have expectations I will just always look for the same stuff and I will always get the same answers. And that is truly tiring, being in an endless circle.

So back to the question. What would I do? Can I even imagine? What lies deep in my heart? The freedom of flying? The love of God? The peace of the Universe? Or just a ...

Amikor Malawiban voltam, rengeteg fantasztikus emberrel és dologgal találkoztam. Az ottani emberek nagyon ügyes művészek. Nem csak előadásban remekelnek, de egyéb alkotásokban is.

Egy HIV/AIDS megelőző programban vettem részt. Nagyon sokszor rendezvényekkel hívták fel a figyelmet a vírus veszélyeire. Ezeken volt szerencsém részt venni. Szuper énekek, előadások és táncok születtek. Igazán élveztem őket, mert nem csak a szöveg és az ének volt nagyszerű, de az ehhez kapcsolódó táncok is. Jó humorral megfűszerezve.

A mai nap két festményt szeretnék veletek megosztani, amiket Malawiból hoztam. Szó szerint szeretném megosztani, ugyanis árverésre bocsátom őket. Miért is? Mert az utamra gyűjtök és nekem egyelőre nincs hova kitenni ezeket ...

Kedves édesanyám!

Nem is tudom hol kezdjem, mert nagyon nehéz szavakba önteni azt amit érzek. Igazából lehetetlen, ezért csak kedves és hálás szavak tönkelegét helyezem majd egymás mellé és reménykedem, hogy valamennyire megközelítik majd azt, amit érzek.

Drága anya! Nagyon sokat köszönhetek neked. Nem csak azt, hogy életet adtál, pedig már ez önmagában nagy dolog, de azt is, hogy felneveltél. Pedig nem voltam és még most sem vagyok könnyű gyerek. Tudom sokszor aggódva nézed mit is csinálok, merre járok és miket tervezek. Nem kicsi dolog, amit csinálsz. Végigkíséred az életem és a szíved kiteszed, csak nekem jó legyen. Ez az önfeláldozás erőn felüli és sokszor nem is tudom hogy bírod. Vajon hogyan tudsz ennyire szeretni? Minden ...